 |
| Marko Rupnik - Ljubljana |
„Amikor
elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak az
apostolok.”(ApCsel 2,1)
Ezekkel a szavakkal kezdődik a pünkösdvasárnapi olvasmány. De miért voltak
együtt az apostolok? Talán közösen tervezték a jövőt, hogy vajon mihez fogjanak
Uruk mennybemenetele után? Hogyan szervezzék meg a keresztény igehirdetést? Vagy
csak türelmesen várakoztak, hogy vajon mi fog tovább történni? Ezekkel a
kérdésekkel kapcsolatosan útmutatást ad az Apostolok Cselekedetének első
fejezete: „Mindannyian egy szívvel, egy
lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és
testvéreivel együtt.”(ApCsel 1,14)
Együtt voltak, egy helyen és imádkoztak. Ez a Szentlélek
eljövetelének feltétele. Hogy egységben legyünk és együtt imádkozzunk.
A Szentlélek nincs ott jelen, ahol széthúzás, ellenségeskedés, versengés
uralkodnak. A széthúzás a sátán műve, aki a megosztó nevet viseli.
Hiába akarjuk mi a legnagyobb jót, ha azt önfejűen, makacsul egyedül
akarjuk végrehajtani, embertárunk kijátszása, megalázása kigúnyolása, eltiprása
árán. Nincs rajta Isten áldása. A jót csak egyetértésben, összhangban,
békességben lehet szolgálni.
Gyakran úgy tűnik, könnyebb egyedül dönteni, mintsem venni a fáradtságot,
hogy embertársunkat meghallgassuk, elfogadjuk, ahhoz, hogy közös döntést
hozhassunk. De ha Isten Lelkének erejében akarunk élni, nem adhatjuk fel semmi
áron azt az igényünket, hogy egy szívvel cselekedjünk.
Szent Ciprián püspök és vértanú már a harmadik században így fogalmaz: „nem vereségként kell felfogni, ha valami jobb
ajánlkozik számunkra, hanem tanulságként, főképpen azokban a dolgokban, amelyek az Egyház
egységére, valamint reményünk és hitünk igazságára vonatkoznak.” („non enim uincimur quando offeruntur nobis meliora, sed instruimur,
maxime in his quae ad ecclesiae unitatem pertinent et spei ac fidei nostrae
ueritatem” - Cyprianus, epist. 71.3, CSEL 3/2, 774). Szent Ciprián ezeket nem csak hangoztatta, hanem
élte is. Egy helyi zsinat bevezetőjében mondta elnökként, hogy a zsinati tagok
úgy kell egymást végighallgassák, hogy „ne
ítélkezzenek senki fölött és ne zárjanak ki senkit a közösséghez való jogából,
ha netalán ellenkező véleményt képvisel.” („[…] neminem iudicantes, aut a iure
communicationis aliquem, si diuersum senserit, amouentes” - Cyprianus, sent. episc. praef., CSEL
3/1, 436).
A Szentlélek egységet teremtő erő. Pünkösdi időket élünk. Döntésekre van
szükség, talán most inkább, mint máskor. Döntésekre van szükség a családban, a
munkahelyen, politikai és össznemzeti szinten, a társadalom megannyi terén. Ne
feledjük, hogy mindannyiunk javát csak akkor szolgáljuk, ha követjük Szent Pál
utasítását, mely pár éve a pünkösdi búcsú mottója volt: „Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy
a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.” (Ef 4, 2-3)
Csont Ede
