„Isten
ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává
tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele
tartanak, azok megtapasztalják.
Az igazak
lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek
szemében úgy látszott, hogy meghaltak a világból való távozásukat balsorsnak
vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak.”
(Bölcs. 2, 23-3,3)
Krisztus születése nem szüntette meg a rosszat. Sőt a gonosz látszólag egyre jobban körülzárja a világot. Gyilkos öleléséve ellehetetleníti, megfojtja, nevetségessé teszi a Jót. De csak látszólag. Ha ugyanis figyelmesen megnézzük a középkori mester által rajzolt iniciálét, észrevesszük, hogy Jézus születése és a sárkány két külön világba tartoznak. Abban az igyekezetében, hogy a világot behálózza és uralma alá hajtsa, a sátán nem vette észre, hogy egyszerűen kívül rekedt. A külső világnak nincs hatalma a belső fölött.
Bizakodás tölt el, amikor látom, hogy belépve Krisztus világába, a rossznak többé nincs hatalma fölöttünk és Krisztuson keresztül egy csodálatos út nyílik meg, mely a hegyek felé vezet:
„Tekintetem a hegyek felé emelem,
Honnét is jöhet segítségem?
Segítséget csak az Úrtól kaphatok,
Aki az eget és a földet teremtette.”
(120. Zsolt.)
