Hírek - Vatikán

Rövidesen megalakul az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció részeként egy vatikáni bizottság, amely az új templomok építését hivatott ellenőrizni. A bizottság kompetenciájához tartozik az egyházi zene és az egyházi művészet is

Egy olyan csapatot akarnak létrehozni, amelyik megálljt parancsol a garázs-templomoknak, olyan építményeknek, melyek sok modern katolikus kegyhelyet deformáltak. Feladata, hogy felülvizsgálja az új templomépítési terveket, valamint behatóan foglalkozzon az egyházi dallamokkal és énekkel.

A jelen helyzetet mindenki ismeri: az utóbbi évtizedekben a templomokat felváltották olyan építmények, melyek inkább multifunkcionális előadótermekre hasonlítanak mintsem templomokra. Túl gyakran megtörtént, hogy tervrajzuk kidolgozásánál az akár hírnévvel rendelkező építészek sem tekintették alapnak a katolikus liturgiát és azt, amit a katolikus liturgia jelképez. Olyan avantgárd építményeket létesítettek, amelyek mindenhez hasonlítanak, csak éppen templomhoz nem. Betontömbök, üvegdobozok, elsietett formák, absztrakt terek, ahol nyomozómunkával kell keresni a szentképeket vagy a tabernákulumot, amelyek kapcsán bármire lehet gondolni, legkevésbé a szentre és a misztériumra. Ezért az új bizottság, melynek szabályzatát a napokban dolgozzák ki, pontos utasítást szándékszik adni az egyházmegyéknek ezekre a kérdésekre vonatkozóan.

Forrás: Andrea Tornielli

Krisztus király

„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.“ (Mt 25,33-36)

Az Úr mércéje az együttérző szív, melyből a jócselekedetek fakadnak. Érző szív – mit is jelent ez?

Gondold el a következő helyzetet: az osztályban két diáktársad négyest kap. Egyik barátod, a másikat viszont ki nem állhatod.

Hogyan viszonyulsz?

Az ellenszenves kudarcának bizonyára örülsz, úgy érzed, jogosan kapta a négyest, mert nem tanult, a múltkor is lemásolta valakitől a házi feladatot, ráadásul még henceg is tudásával, gúnyos, pökhendi és beképzelt. Úgy kell neki.

A barátodat viszont sajnálod, hiszen pechje volt, éppen nem készült, ami mindenkivel megesik, tudta a leckét, csak éppen összezavarodott. Meg hogyan fogja ezt elmondani otthon, hiszen szülei amúgy is nagyon szigorúak hozzá, most biztosan megbüntetik. Igazán nem érdemelte meg azt a négyest.

Hát ez a különbség az érző szív és a kőszív között.

„Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek.” (Ez 36,26)

Nem tudom, mennyire vagyok együttérző. Nem tudom, van-e érző szívem. Olykor úgy tűnik, mintha igen, mintha sikerülne megértenem másnak a szenvedését, kudarcát, nyomorúságát. Nagyon gyakran pedig úgy tűnik, hogy nincs. Csak magammal vagyok elfoglalva, és ha őszinte vagyok, be kell ismernem, hogy nem igazán érdekel a másik ember.

Azt tudom viszont, hogy vágyódom az érző szívre. És hiszem, hogy Isten hiteles vágyainkat beteljesíti.

 Csont Ede

Hozzáállás kérdése

 

Süllyed a hajó. Léket kapott. 

S a matrózok azt mondják egymásnak: „Még mindig van időnk egy biliárdpartira.”

Csont Ede

Szentek tisztelete

Gyakran kérdezik tőlünk katolikusoktól: miért fordultok a szentekhez imával, miért nem imádkoztok inkább Istenhez?

Bizonyára találkozunk téves "szentek tiszteletével" is, például amikor egyik-másik szentnek nagyobb szerepet tulajdonítanak, mint magának Istennek. Ennek egyik példája a következő ima, melyet a templomban egy darab papírra leírva találtam: "Kérd meg Istenem Szent Antalt, hogy segítsen meg ügyeimben és adjon egészséget családomnak".

A helyes "szentek tiszteletéhez" a következő két szempont vezet el:

1. A szentek példaképek számunkra. Ők már sikeresen végigjárták azt az utat, amelyet mi is követünk.
2. Ha a földön egymásnak tudunk segíteni, egymásért közbenjárunk, akkor mennyivel inkább közbenjárnak a mennyből azok, akik oda eljutottak. A Mennyország ugyanis minden jónak a beteljesítése, nem pedig megszüntetése.

Álljon itt egy idézet egy protestánsból katolikussá lett házaspár tollából:

"Tudtam, hogy ott van Jézus, de sok más testvérem is, akik már elmentek. Olyan volt, mintha egy olimpiai stadionban lennénk, és a nézőtéren olyanok vennének körbe és szurkolnának értem, akik korábban az én számomban voltak érmesek, s tudják, mi kell a győzelemhez."

(Minden érv Rómába vezet - Scott és Kimberly Hahn, 188 old.)

Csont Ede

Mindenszentek

 "A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot" (Jn. 16,33)

 

Amikor a halottak sorsáról és a végső dolgokról elmélkedünk (világ vége, ítélet, mennyország, pokol), megeshet, hogy úgy gondoljuk:

1. A mennyország nem más, mint kárpótlás ennek az életnek a kudarcaiért.

Ezzel a kereszténység kritikusai gyakran vádolnak minket: az életszentség ideálja nem más, mint a keresztények menekülése az evilági felelősségvállalás elől. Menekülés az önvád érzése elől, melyet az élet kudarcai okoznak. Ha ebben az életben nem is voltam sikeres, gazdag, elismert és boldog, akkor legalább a túlvilágban kárpótolnak mindezért.

Ezek szerint a kereszténység a gyengék, az örökös vesztesek vallása lenne. Aki sikeres ebben az életben, annak nem kell a túlvilág vigasza.

2. Ha a túlvilágban boldogok akarunk lenni, akkor ne reméljünk ebben az életben boldogságot.

A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a keresztény kényszerből, megsavanyodva, fogcsikorgatva végigszenvedi életét, eleve megtagadva önmagától minden örömet, mintegy alkut kötve: ennek az életnek cserében kap egy másik, „hosszabb” életet. Az ilyen keresztény kötelességtudó, hűségesen lemorzsolja a napi három rózsafüzért, de megkeseredett és ebből kifolyólag egyre magányosabb. Hiszen ki akar osztozni egy megkeseredett ember hitében?

Az előbbi két szempont téves. A földi életet nem lehet az örökkévalóság ellenében kijátszani. A kettő egységet alkot. Az örökkévalóság a földi élet beteljesedése.

„Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?” (Lk. 16,10-12)

A mennyország várományosa már a földön elkezd ismerkedni a mennyországgal:

„Add kegyelmedet,

hogy szentté legyünk szereteted teljességében,

és innét  a földi zarándokok asztalától

eljussunk a mennyei haza lakomájára.”

(Mindenszentek főünnepe – zárókönyörgés)

A keresztény nem azért békés, jólelkű, irgalmas, szelíd, és mint bárány a farkasok között, üldözött az igazságért, mert mindezek cserében boldogságot remél. Ellenkezőleg, Isten gyermekének lenni, boldogság. A boldogság pedig erőt ad az üldöztetés viselésére. A keresztény ember már most boldog, szenvedések közepette is, hiszen élvezi a mennyország előízét.

Az evilág és túlvilág mezsgyéje a halál. A haláltól mindannyian ösztönösen irtózunk, de a túlvilági életbe vetett hitünk mégsem arra szolgál elsősorban, hogy általa vigasztaljuk magunkat, enyhítve valamelyest a halál fájdalmas tényét. A túlvilág egy más dimenzió. Nem mérhető ennek a világnak a mércéjével. Egyébként a (földi) halál legalábbis két szempontból jónak mondható:

A halál beteljesíti az életet. Visszavonhatatlanná teszi döntéseinket, hiszen a leélt életen már nem lehet változtatni. Halálunkkal földi életünk végérvényessé válik, következményeivel együtt. Ez ad döntéseinknek súlyt és jelentőséget.

A halál nem engedi, hogy öntelté váljunk.
Ha ideig, óráig úgy is érezzük, hogy mi vagyunk a világ ura, és már nincs ember, aki jobb belátásra téríthetne, a halál az, ami megállj-t parancsol, és ha kegyetlenül is, de visszaálltja a helyes viszonyt embertársaink és a világ felé. Hány ember élt a történelem folyamán, aki hagyta magát elkápráztatni, maga alá tiporta embertársait, istennek és a történelem urának kiáltatta ki magát! A halál, ha olykor úgy tűnik, hogy késedelmesen is, de halálbiztosan eszünkbe juttatja, hogy egy ember sem helyezheti magát embertársai fölé, és egy ember sem helyezheti magát a teremtett világ fölé.

Éppen ezért kérjük imában is:

 „A nyugodalmas éjszakát és a jó halál kegyelmét adja meg nekünk a mindenható Isten! Ámen.”

Ezzel az imával kérjük, hogy számot tudjunk adni életünkről és óvakodunk a kísértéstől, hogy mulandó voltunkról megfeledkezve, földi életünkbe egy örökkévalóságra akarjunk berendezkedni.

Csont Ede