Figyelve
az elmúlt hetek eseményeit, két gondolat fogalmazódott meg bennem: A pápa szabadon döntött. Felelősségének
teljes tudatában, az Egyház javát (és nem a sajátját) szem előtt tartva, Isten
akaratát keresve és lelkiismeretére hallgatva úgy döntött, hogy gyengülő
egészségére való tekintettel február 28.-án visszavonul az aktív péteri
szolgálatból. A másik gondolat: Ha a
pápa közvetlen munkatársai nagyobb odaadással és szorosabb összetartással
álltak volna a Pápa szolgálatára, ha az Egyház buzgóbban imádkozott volna a
Szentatyáért, a mai pillanat talán még várathatott volna magára. A
terhet több ideig tudjuk vinni, ha van, aki segítsen hordozásában. Legalábbis
részben siettethette a pápa döntését az érzés, hogy az Egyház terhét egyedül
kell hordoznia. A pápa február 11-én arról beszélt, hogy az utóbbi időben
fizikai és szellemi ereje egyaránt megfogyatkozott. A szellemi erő
gyengülésében mekkora szerep tudható be az elmúlt év súlyos botrányainak?
Ez
utóbbi kérdésben ott lappang az aggodalom, melyet egyesek nyíltan
megfogalmaznak abban a feltételezésben, hogy a pápát lemondatták. Hogy Benedek
pápa minden jóakarata ellenére alulmaradt a sötét erőkkel folytatott
küzdelemben. Hogy összeesküvés áldozata lett. Hogy a pápa lemondatásával oda az
utolsó erkölcsi mérce, amely irányt vesztett világunkban rá tudott mutatni a helyes
útra.
Nem
tudjuk a választ ezekre a kérdésekre és aggodalmakra. Azonban egy pár következtetést
mégis levonhatunk. Tény, hogy a világban elkeseredett harc folyik a vagyonért,
a hatalomért és a rangért. Egy olyan harc, amely céljából fakadóan visszarántja
az állati szintre mindazokat az embereket, akik e harcban részt vesznek. Senki
sem harcolhat becsületes eszközökkel vagyonért, hatalomért és rangért. Aki
esetleg kételkedne e fenti kijelentés helyességében, olvassa el Jézus
megkísértésének a történetét és a nyolc boldogságot.
Az
Egyház rendelkezik vagyonnal, hatalommal és rangokkal. Lesznek tehát olyanok,
akik elárulva az evangéliumot, az Egyház fiainak nevezik magukat, hogy megkaparintsák
az Egyház vagyonát, hatalmát és rangjait. „Ahol
a hulla van - odagyűlnek a keselyűk.” (Lk 17,37)
Félünk, hogy a pápa talán alulmaradt a küzdelemben?
Nem. A pápa győzött. Nincs nagyobb pofoncsapás azok számára, akik versengenek a
pénzért, a befolyásért, a hírnévért, annál, ha valaki, aki ezeket birtokolja,
önként lemond róluk. Egy dolgot nem adott oda a pápa: „Nem hagyom el a keresztet” mondta az utolsó audiencián. A Pápa szent
Péter utódja. Számára a példakép Péter apostol és mindkettőjük példaképe
Krisztus. Péter apostol vállalta a kereszthalált, a Mester példáját követve.
Benedek pápa sem tagadja meg a saját keresztjét.
Előtte
már végigjárta az utat a Mester, aki nem szállt szembe a jeruzsálemi
főpapsággal a főpapságért, nem bizonygatta igazát Pilátus előtt, hanem látszólag
alulmaradva a küzdelemben elszenvedte a kereszthalált és a kereszthalálon át
elnyerte a győzelem koszorúját.
Ez
a Krisztus mondta Péternek: „Te Péter
vagy, és erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt
rajta” (Mt 16, 18). A péteri szolgálathoz hozzátartozik a kereszt
vállalása.
Csont Ede
