2012. október 10., szerda

Új evangelizáció


A XIII. rendes püspöki szinódus közgyűlésének témája: Az új evangelizáció a keresztény hit átadására.” A pápa vasárnap, október 7.-én ünnepélyes szentmisével nyitotta meg a püspöki szinódust, mely október 28-ig tart.
Az október 8-i szinódusi gyűlésen a pápa 20 perces olasz nyelvű beszéde után többek között Donald Wuerl bíboros, Washington érseke, a XIII püspöki szinódus általános jelentéstevője (relátora) mondott beszédet. Alapgondolata, hogy a szekularizáció úgy változtatta meg a társadalmat, mint egy tsunami (szökőár): magával ragadta és szétrombolta hagyományos képünket a családról, a házasságról a jó és a rossz közti különbségről, a közös jóról.

Az egyik olasz cikk azonban kevésbé volt elragadtatva a bíboros beszédétől. Formai szempontból megjegyzi, hogy a bíboros latinul tartotta a több mint egy órás beszédjét. Még így is rövidíteni kényszerült az eredeti angol szöveghez képest. A teljes angol szöveget nyomtatva kiosztották a szinódusi atyáknak. Angol akcentusa, az atyák hiányos latin-ismerete és a monoton hangvétel okozhatta, hogy a résztvevők nagy része nem a latin beszédet hallgatta, hanem az angol írott változatot olvasta.

Ha a hit korszerű átadásáról van szó a szinóduson, hogyan lehet, hogy a püspökök nem használják fel a technológia által biztosított lehetőségeket, például a diavetítős bemutatót, a Power Point-ot? Annál is inkább, hogy az Egyesült Államok a Microsoft, az Office, a MacIntosh és a multitasking hazája (multitasking = több programot, feladatot futtatni egyszerre), teszi fel a kérdést a cikk írója.[1]
Tartalmi szempontból is fogalmazódnak meg kérdések: Ha a gyűlésen pszichológia és vallásprofesszorok vettek volna részt, tüstént rákérdeztek volna: milyen kutatásokon alapszanak az előadásban elhangzott kijelentések? Minden tudományos kijelentést ugyanis kutatásokra, jól kidolgozott kérdőívekre és kiértékelésekre kell alapozni. Végül is a szekularizációt, mint társadalmi jelenséget, fel lehet mérni tudományos eszközökkel.
Véleményem szerint az Egyház „pulzusát” nem lehet csupán tudományos módszerekkel mérni. Az Egyház pulzusát érezni kell. Osztom azonban a cikk írójának véleményét, hogy a tudományos módszerektől egyházi témák tárgyalásánál sem szabad eltekinteni.
Szintén október 8-án olvasta fel egy-egy szinódusi atya az egyes földrészekről szóló beszámolóját. Európa helyzetét Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke ismertette. Három negatív tényezőt említ meg: a népfogyatkozás és az elöregedés, a gazdasági krízis, a vallási és kulturális identitás gyengülése.
E három közül a gazdasági krízisről beszélnek manapság a legtöbbet. Reinhard Marx bíboros nyomán[2] viszont fontosnak tartom kihangsúlyozni, a gazdasági krízis csak tünete egy sokkal komolyabb betegségnek. Amikor a beteg lázas, a lázat észleljük a betegség tüneteként, de nem a láz okozza a betegséget, hanem a betegség okozza a lázat. Hasonlóképpen a gazdasági krízist a demográfiai válság okozza,illetve a gazdasági és demográfiai válság a vallási és kulturális identitás gyengülésére vezethető vissza. Röviden: Igazából a hitünkkel van baj. Lanyhák lettünk, elkényelmesedtünk. Az Úr Jézus figyelmeztetése elevenünkre tapint: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.” (Mt 5,13) Jó szándékunk ellenére megrekedünk a tanácstalanságban és a tétlenségben. „Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.” (Jel 3,15-16)
Nem meglepő tehát, hogy a püspöki szinódust megnyitó szentbeszédében a pápa is összekapcsolja a hit válságát a család válságával: „A házasság önmagában véve egy Evangélium, azaz Jó Hír napjainkban, különös tekintettel az elkereszténytelenedett világ számára. (…) Egy férfi és egy nő egysége, „egyetlen testté válása” a termékeny és felbonthatatlan szeretetben olyan jel, amely erőteljesen szól Istenről. Olyan ékesszólással, amely napjainkban még fontosabb, mivel sajnos, különféle okok miatt a házasság, éppen az ősi evangéliumi hagyományokkal rendelkező térségekben mély válságon megy keresztül. (…) A házasság a hithez kapcsolódik; mint a hűséges és felbonthatatlan szeretet egysége, azon a kegyelmen alapul, amely a Szentháromságos Istentől származik, aki Krisztusban a keresztig való hűséges szeretettel szeretett bennünket. (…) Nyilvánvaló összefüggés áll fenn a hit és a házasság válsága között. Az egyház megállapítja és tanúsítja: a házasság nem pusztán tárgya, hanem egyben alanya az új evangelizálásnak.”[3]
Isten az élet pártján áll. Isten optimista, bizakodó. Régi mondás: „Aki mer, az nyer”. Aki Istennel vállalja az élet nagy kalandját, nyertesként kerül ki belőle.

Csont Ede
dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)