1990-ben miután a kommunista egyházüldözés megszűnt, először szervezték meg Medjugorje-ben a fiatalok találkozóját (Mladifest). Azóta évente július 31. és augusztus 6. között tartják meg a rendezvényt, melyre az idén körülbelül 50.000 fiatal és több mint 500 pap gyűlt össze.
Hajlamosak vagyunk a csodákat a mesevilágba vagy a régmúlt időkbe száműzni. Olykor viszont életünk eseményei arra késztetnek, hogy ne térjünk ki a kérdés elől: Hiszek-e a csodákban? A kérdésre bizonyára nem lehet végleges választ adni, de ennél is fontosabb az őszinte keresés, mely csak az igazság szenvedélyes szeretetében lehetséges. Annak az igazságnak a szeretetében, mely a keresztény ember számára maga Jézus Krisztus: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” (Jn 14,6)
Medjugorje
Medjugorje (horvátul: Međugorje – hegyek között) egy jelentéktelen horvát falú volt Jugoszláviában (ma Bosznia-Hercegovina államban). Nemzetközileg ismertté 1981 után vált, amikor hat gyermek azzal a hírrel érkezett haza, hogy a közeli hegyen (Podbrdo) megjelent nekik a Szűzanya. Ettől kezdve a gyermekek, de a helység élete is gyökeresen megváltozott. Egyre többen érkeztek Medjugorje-be. Némelyek kíváncsiságból, csodát látni, mások viszont attól az őszinte vágytól vezérelve, hogy Istenhez közelebb kerüljenek, lelkük és testük sebeire orvoslást nyerjenek.
A rendszerváltás óta évente megszervezik Medjugorje-ben a fiatalok találkozóját. A találkozó idei jelmondata: „Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nékem a te szavad szerint” (Lk 1,38) A szervezők gondoskodtak arról, hogy a program bőséges és választékos legyen: ima, tanúságtételek, gyertyás körmenet, zene, tánc… A programok legtöbbje horvátul folyt, de ezeket a zarándokok, akik hatvan különböző országból érkeztek, szimultán fordításban 18 nyelven követhették.A nap fő momentuma este volt: 18:00-tól rózsafüzért imádkoztunk, 19:00-től szentmise következett, majd szentségimádással zártuk a napot.
Hasonlóképpen a hétnek is voltak fő eseményei: augusztus 4-én a Cenacolo közösség a bibliai üdvtörténetet hozta színpadra és tette elmélkedés tárgyává.
A Cenacolo közösség a modern világ szegényeit akarja felkarolni: a kiábrándult, fáradt vagy drogos fiatalokat, akik kétségbeesésbe és céltalanságba süllyedtek. Ebből a háttérből megközelítve az előadás nem csak a bibliai üdvtörténetről szólt, hanem a szereplők egyéni üdvtörténetéről is. Hiszen a gyönyörű koreográfiát, a díszleteket, a tehetséges színjátszást olyan fiatalok alkották, akik saját tanúságtételük szerint, pár évvel korábban céltalanul tengődtek az utcákon.
Maradandó élmény volt a záró szentmise a Križevac hegyen. Éjjel mentünk ki a hegyre, keresztutat végezve. Sok ezer zarándokkal közösen a sziklák között megbújva vártuk meg a hajnali öt órát, a szentmise kezdetét és a Napfelkeltét. Augusztus 6.-a volt, Urunk színeváltozásának ünnepe. Valahogy így váltakozik a mi életünkben is a világosság és a sötétség, de Isten mindig velünk marad:
„Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:
A csodák
Medjugorje-ben többféle csodáról is beszámolnak az emberek. Első helyen említik a jelenéseket, de beszélnek nap-csodákról, gyógyulásokról, fényjelekről, megtérésekről és még sok más csodás jelenségről.
Erdélyi zarándokcsoportunk körében sokat beszéltünk arról, hogy egyáltalán mit is érthetünk „csoda” alatt. Nagyon hálás vagyok ezekért a beszélgetésekért, mert mindig könnyebb Istent közösen keresni, mint egyedül. Ezekből a közösen felismert gondolatokból szeretnék egy párat megosztani:
A csoda soha sem lehet öncélú. Isten soha sem tesz csodát a csoda kedvéért, hanem csak az emberek üdvössége érdekében. A csoda örökké az emberért van, Isten dicsőségére.
A csoda soha sem kötelez. Örökké megvan a lehetőségünk, hogy a csodát elfogadjuk, vagy elutasítsuk. Ha a csoda nyilvánvaló lenne, akkor nem lehetne kitérni elfogadása elől. Ez esetben mindenki hinne Istenben, csakhogy ez a hit nem szeretetből fakadna.A csodák beilleszkednek a természet rendjébe. Istennek nem kell a természet törvényeit felülírnia, hogy csodát tegyen. A világot Isten olyan módon teremtette, hogy az emberek „(…) keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk…” (ApCsel 17,27-28) Talán nem kellene annyira természetesnek vennünk, hogy egy csodálatos világban élünk és akkor többet felfedeznénk Istenből a világban.
Kételyek
A jugoszláv püspöki konferencia 1991-ben nyilatkozatot adott ki: az eddigi vizsgálatok alapján nem állítható, hogy természetfeletti jelenések és kinyilatkoztatások történtek volna Medjugorje-ben. Mivel azonban a világ minden tájáról sokan érkeznek Medjugorje-be, elsősorban a megyéspüspök feladata, hogy gondoskodjon a hívek lelki szükségleteiről. Ezt a véleményt osztja a jelenlegi helyi megyéspüspök, Msgr. Ratko Perić is. A medjugorje-i jelenségekhez közel álló ferences testvérek közül ugyanis egyesek megtagadták a püspök iráni engedelmességet és más vétségeket is követtek el, az egyházszakadás veszélyét okozva az egyházmegyében. Ezek következtében a Szentszék egyházi büntetésbe részesítette a vétkeseket.
A Szűzanya soha sem buzdíthat szakadásra, ellenségeskedésre és engedetlenségre. Lehet hogy az engedelmesség és az Egyház iránti hűség kevésbé látványos, de mégis biztos út Isten felé.
A Szentatya 2010-ben egy nemzetközi bizottságot nevezett ki, hogy kivizsgálja a Medjugorje-ben történteket. Ennek a kivizsgálásnak az eredményére még várni kell.
A végleges döntésig csak állítólagos jelenésekről beszélhetünk. Hivatalos egyházmegyei zarándoklatokat nem szabad szervezni, csak magánzarándoklatokat, azzal a feltétellel, hogy ne vegyük kész ténynek a jelenések létét.
Számomra a csoda a mély gyónásokban, a tartalmas beszélgetésekben, az őszinte istenkeresésben mutatkozott meg. Nem tudom, hogy Isten hamis jelenéseket használ-e fel, hogy a közös imádság ereje által embereknek megadja a megtérés kegyelmét, vagy önző emberek használnak fel valós jelenéseket saját elképzelésük és érdekük érvényesítésére. Nehezen szokjuk meg, hogy a búza és a konkoly együtt van jelen a világban. Az viszont tudjuk, ahol „ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)
Csont Ede
Kiegészítő források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése