Krisztus megkeresztelkedése

„Mikor Jézust megkeresztelték a Jordánban, hangot hallott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

Ezek a szavak felfedték, hogy Jézus valódi önazonossága az, hogy Ő a Szeretett. Jézus meghallotta ezt a hangot, és minden gondolata, szava és tette abból a mély tudásból fakadt, hogy őt Isten végtelenül szereti. Jézus a szeretetnek ebből a belső pontjából élte az életét. Bár az emberi elutasítás, féltékenykedés, harag és gyűlölet nagyon is mélyen bántotta, mindig szilárdan megmaradt az Atya szeretetében.”

Az imént idézett rész Henry Nouwen tollából származik.

A mennyei Atya nem beszél hosszan, csak egyetlen mondatot mond: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. A lényeget mondja. Ebből fakad Jézus önazonossága. Ő a Fiú:

„Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” (Mt 11,27)

„Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.” (Jn 5, 21-23)

„Aki tagadja a Fiút, annak az Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya.” (1 Jn 2,23)

Ha Krisztusnak testvérei lettünk a keresztség által és a mennyei Atyának gyermekei, akkor ránk is érvényes: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

Talán nem árt felidézni, azért létezek, mert valaki igent mondott rám. Hasonlóképpen, a papi hivatást sem lehet kiérdemelni, megszerezni, elnyerni. Isten igent mondott rád, Ő választott ki. Persze, attól hogy valaki apostol, még lehet Júdás is.

Sok embernek az a szívfájdalma, hogy nincs, aki mondja: Szeretlek. Értékelem a munkádat. Becsüllek. Örvendek, hogy létezel számomra.

Rómában a lelkivezető szívünkre kötötte: a gyóntató feladata az, hogy megtapasztaltassa a gyónóval Isten irgalmas szeretetét.

„Eljön az óra és már itt is van, amikor szétszéledtek ki-ki a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van” (Jn 16,32). Mi ha Krisztussal maradunk, akkor eljutunk a mennyei Atyához.

Csont Ede