A Bárány

Kolozsvári első éves diákként az állatorvosi egyetemen sok minden új volt számomra. Messze voltunk még a gyógyítás tudományától, de még azt sem tudtuk, hogyan kell egyáltalán betegségeket felismerni. Az állatorvosin az első évek csak arról szóltak, hogyan is működik rendesen egy élő szervezet, mi a felépítése, melyek azok a biokémiai folyamatok, melyek az életet lehetővé teszik. Miközben a tanárok ezeket az alapvető zoológiai ismereteket próbálták nekünk átadni, nem mulasztották el, hogy egy-egy fontosabb tanáccsal már az első éven felvértezzenek, arra való tekintettel, ami később várhat ránk.

Az egyik ilyen alkalommal arról esett szó, hogy húsvét táján nagy keletje van a bárányhúsnak, igyekeznek is a gazdák eleget tenni a keresletnek. Az állatorvos feladata, hogy a fogyasztók védelmében ellenőrizze a bárányhús minőségét. Mindenekelőtt arról kell meggyőződni, hogy a piacon árult hús csakugyan bárányhús-e? Mindig akadtak ugyanis csalók, akik megnyúzott kutyák húsát próbálják bárányhúsként eladni. Erre mondta a tanárunk: igaz, hogy a bunda hiánya nagyon is hasonlóvá teszi a két állatot, de nézd meg a fogsorát! A kutya ragadozó állat, agyarai vannak. A bárány kérődző, füvet legel. A fogáról lehet leginkább megkülönböztetni a bárányt és a kutyát.

Gyakran szoktuk használni a mondást: „Báránybőrbe bújt farkasok”. Van ennek szentírási megfelelője is: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani.” (2. Kor 11,14-15) A farkas magára öltheti a legszebb báránybundát – előbb utóbb csak elvicsorítja magát.

A nagyobbik gond azonban nem az, hogyan különböztetjük meg a bárányt és a farkast. Az égető kérdés így hangzik: Hogyan vegye fel a bárány a harcot a farkassal? Hiszen a farkas erősebb, ravaszabb, alattomosabb. Úgy tűnik, a báránynak farkassá kell válnia, hogy a farkast legyőzze. Úgy tűnik, a rosszat csak akkor tudjuk legyőzni, ha erőszakkal lépünk fel ellene. De fontoljuk végig: ha a bárány farkas módjára akar harcolni, nem győztek-e máris a farkasok? Hiszen elérték céljukat: egy farkassal több van. Lehet, hogy a báránybunda még rajta van, de a lelke a farkasé. Megtanult marni. „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást!” (Gal. 5,14-15)

Másképpen kell tehát harcolni a farkasokkal: „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé!” (Mt 10,16) Nem könnyű bárányként a farkasok közé menni, de tudom, hogy maga a Jó Pásztor járta előttem az utat. „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.” (Jn 10,11) És még van egy fontos dolog. Farkasként nem érezhetem a Jó Pásztor oltalmát. Csak akkor tud engemet megvédeni a pásztor, ha én megmaradok báránynak. „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.” (Jn 10,10-15)

Minden egyes szentmisében halljuk: „Íme az Isten Báránya, íme aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.” Ez a hitünk adjon erőt, hogy megmaradhassunk mindvégig báránynak a Jó Pásztor oltalmában.

Csont Ede